http://ertseykatalin.blog.hu/2010/07/13/kulcsos_gyerekek_ogyh_es_napirend_elotti

Fájt a fogam. Eléggé fájt, lüktetett, hasogatott, sugárzott többfelé is, aztán sajgott, meg zsibogott. Ja, nyilallt is párszor.

Jó alkalom volt felidézni, amit tudok a fájdalomról, és kipróbálni néhány módszert, amit az emberi lelemény valaha alkotott - adott esetben fogfájásra.

Az alapszituációban egy kompozittöméssel kezelt bal alsó hetes fog (amely pontosan úgy szakadt be, mint az M6-os leállósávja) egy hét elteltével jelentkező fájdalma áll.

Először jön az élmény, és a tudatosulás: fájdalom, rossz, a fogam fáj, a tömött.

Aztán az elemzés: hogy fáj, miért fáj, mi a teendő... A hogyant részleteztem fentebb, a miért az érdekesebb: mert hát - hiába értek hozzá valamennyit - először a fogorvost hibáztatom. Ő nyúlt hozzá, fúrta-faragta, pucolta, tömte. A húgom is megerősít, neki is fájt még napokig, hetekig utána. Na de mi is történik? A lyukas fogat muszáj feltárni, kipucolni a töméshez, és a fog ezt megérzi. A fogunk nem bőrfüggelék, mint a haj, vagy a köröm, a belseje érzékeny, élő szövet, ha megrángatjuk, ha nagyon keményre harapunk rá, abba belefájdul. A fúró megrázza elégszer, és a kis idegszál bizony olykor megsínyli ezt. Aztán ott a pucolás kérdése - a szájunk impozáns gyűjteményt tart baktériumokból, és hát nem mind megy a szomszédba egy kis anyaszomorításért. Az egyik leginkább fertőzésveszélyes sérülés az emberi harapás, rettenetes szövődmény lehet belőle. Nos, hát ettől a klímától kell megóvni a védtelen fogbelet a tömés előtt és alatt. Óhatatlanul jut bele a jóból, a tömés anyaga alá. Ott beindulhat, gyulladást csinálhat, ami nagyon fáj, és időbe telik, mire az immunrendszer felsorakoztatja a megfelelő osztagait, mivel az utánpótlási vonalak szűkek arrafelé. Néztem, lázam nem lett, nyirokcsomóm nem nőtt, az arcom sem dagadt meg, talán kicsit melegebb volt a bőröm felette. Viszont fájt. Csoda? A hibáztatás nem annyira járható út, ha az emberi szervezet szövevényes hálójában igyekszünk okot és okozatot elkülöníteni. Túl sok minden fonódik össze - mégis, nem lehet megkerülnöm, hogy 6 hetet flangáltam a mélyen lyukas foggal, mire végigvittem a fogorvosi látogatást a kezelésig. Szóval, vastagon benne voltam, de ha nem is számított volna annyira (ez kiderülni sosem fog), akkor is, mindig hasznos egy kis alázat meg felelősségvállalás.

Node a fájdalom, az megnehezíti a magasztos érzések és gondolatok átélését, mert az igenis állati. Nyers, tolakodó, átható, és természetesen az agy legprimitívebb (úgy is, mint legősibb) részére hat, ösztönös reakciókat hozva elő. Bújj el és piszkáld, nyalogasd a "sebet". Nem lehet koncentrálni másra, csak irdatlan erőfeszítéssel, a hangulatom meredeken zuhan, csak a legszükségesebb mozdulatokra van energia, és ingerült leszek, ha valaki közel jön. Miközben tudom, hogy ez az egész nagyjából miért van, és azt is, hogy ez csak egy mikrom vastag idegszálon érkező információ, ami annyira fontos, hogy nagy prioritását kiemeli a szervezetem.

Hát nézzük, mihez kezdtem: a piszkálást, nyalogatást írtam már, ez alap. a fájó fogat egyfolytában gyötörni kell, hátha már jó, hátha...de hát kegyetlenül ergya még mindig. Ja, itt kell megemlíteni az inger-elnyomásos módszert, pl. ha satuba fogjuk az ujjunkat, akkor megfeledkezhetünk kínzó fogfájásunkról. Nem próbáltam ki.

Hideg vagy meleg reá? Mindegy, mit tart több évszázad bölcsessége, ha egyszer egyik se jó, sőt, mintha rontana is rajta.

Aztán még népi gyógyászati ötletek: vékony szelet fokhagyma a környékre, szegfűszegolaj, de akár szegfűszeg szétrágása is jó lehet, meg persze a tömény alkoholos italok helyi alkalmazása. Utóbbi kettőt leteszteltem: a szegfűszeg elég vad ízű, és csúnya, darabosan véresnek ható köpetet csinál, de valóban zsibbasztja a nyálkahártyát - ha frissen bontott zacskó, még talán elég is lehet. Az alkoholból finom, minőségi pálinkákat és svédcseppet próbáltam ki, az utóbbi jobban használt, ez is zsibbaszt, de mintha jobb lett volna később is.

Később azután már nem bírtam, és körülnéztem a koncentrált, tisztított hatóanyagok világában: Algopyrin, nekem ez bejön, most is jó volt - egy napig. Másnap este diclofenac-próba, 12,5 mg először, mint Voltaren Dolo kapszula. Okés, de ez is kimerült. Akkor ugyanez, 24 óra múlva, Cataflam a forma, a tartalom 50mg diclofenac. No, ez hatott. Másnap is fájt még, de messze nem úgy. Meg másutt fájt inkább, nem ahol addig. Kihúztam újabb gyógyszer nélkül, este, lefekvéskor is sajgott még, de próba, szerencse. Addig se ébredtem fel éjjel emiatt, de reggel egész jól voltam már, és azóta -kipp-kopp- elvan a fog, mint a befőtt.

Most azért körmöltem ezt ide, mert épp nem tudtam elaludni keringő gondolatok és béltartalmak miatt, de a fontos rész, a tanulságok is jönnek egy második posztban, valamikor fél éven belül.

Jó éjszakát végre magamnak!

Kaptam egy nevemre szóló levelet postán.

Egy embertársam, magánember küldte, de nyomtatott, dizájnos formátumban. A kiadásért -amúgy nagyon korrektül feltüntetve- egy párt felel.

Arra buzdítanak benne nagyon szuggesztíven, hogy SZAVAZZAK DÜHBŐL! Konkrétan több helyen is szerepel, indokolva-kifejtve, hogy miért, amúgy profi módon megírva.

Érdekes volt tapasztalni magamon, hogy bár a szóban forgó párttal mindig is jó volt a fejemben-szívemben a viszony, mégis -persze hozzátett, hogy baromi fáradt, kimerült voltam- megdühödtem, összegyűrtem és kidobtam a papirost.

Módosult tudatállapotomban kiválóan elérték céljukat a jól felépített szuggesztiók, csak a céltárgy alakult másképp. Aztán mikor megnyugodtam, kiszedtem a kukámból, és eltettem emlékbe. :-)

(...)

Egy másik párt azzal kampányol, hogy SZAVAZZON FÉLELEMBŐL!

Megint másik: SZAVAZZON GYŰLÖLETBŐL, FELHÁBORODÁSBÓL, TORKIG LEVÉSBŐL!

Hát csoda, hogy a magyarokról sztereotípia (csak az?) a negatív életszemlélet? Különös ősi örökség, külhoni érdekcsoportok tudatos aknamunkája, rossz csillagzat, szerencsétlen földrajzi helyzet? Fenét.

Itt dől el a fejünkben. ÉS később, sokára, rengeteg gyakorlás és tapasztalás után, egy új szemlélet is zsigerivé = alapszínezetté, attitűddé, illetve önkéntelenné, automatikussá tud válni. Egy ember, több ember erre képes. Hát akkor sok is képes rá.

És muszáj még valamit írni ehhez: nem lehet, nem szabad elvitatni senkitől a nehéz, viszontagságos, olykor rettentő elkeserítő vagy épp tragikus élményeit, az Életét. Ezek VALÓBAN ilyen élmények. A kulcs a feldolgozásuk - gyász, megbocsátás, düh, alkohol, öngyilkosság, társak támogatása, alkotás, bosszú, elszántság, munka. És így tovább. Nos, hogy melyik utat választjuk, az függhet tőlünk is, ez tanulható és tanítható. Segítsünk mi is, ahol csak lehet.

Linkben is: http://www.youtube.com/watch?v=f39uanvUMNI

Magyar vagyok. Nem turista.

Orbán Viktor, Hiller Pista:

MNtáli vagy trappista?

Korrupció. Populista.

Felelősség. Jelöltlista.

Lehet más a. Pragmatista.

Civil, aktív. Humanista.

2010.

Optimista.

Ikrek párbeszéde

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Hát persze. Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

- Hülyeség! Ez nem lehet igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?

- Pillanatnyilag még nem tudom, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

- Nonszensz, lehetetlen! Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda képtelenség!  Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

- Biztos vagyok benne, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni.

- Soha sem fog működni! Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, hiszek abban, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!

- Anya!? Te hiszel az Anyában? Hol van?

- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk!

- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a világunkat! Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

Forrás: netfolklór

Becze Ádám: A béka és a királylány csúf históriája

Egyszer volt, hol nem volt, bizony réges-régen,

az Üveghegytől balra, de leginkább úgy srégen,

volt egy királyság. S az öreg királynak

lánya -óh, egek!- híján minden földi bájnak.

Nem tudta a leányt sehogy férjhez adni…

Királyfik, hercegek? Rég nem jöttek szóba.

A parasztok? Elbújtak előle az ólba!

Kuruzslók, doktorok mindent megpróbáltak,

de kérője nem akadt szegény királylánynak.

Sőt, már olyan se, ki csak a küszöböt átlépi –

a királykisasszonyra a Nap se mert ránézni.

A birodalom bal alsó, zsombékos szegletén

élt ez idő tájt egy facér békalegény.

Még ebihalkorában hallotta a mesét,

amelyben csúf emberré átkozott kedvesét

a békakirályfi csókkal változtatja vissza,

s a kétéltűlagzinak se vége, se hossza.

Bár vérében hemzsegtek a hímbékahormonok,

nem vett háremet, mint egykor a mormonok,

ehelyett elugrált fel a palotába,

leendő mátkáját hogy végre megcsodálja.

A király fogadta: Béka! Ha elveszed a lányom,

az udvar a tanú rá - bőven meghálálom!

Úgy legyen, kvrek-kvrek! – brekegte a béka –

Ha tetszik, megígérem, elveszem még ma.

A lény (lány) olyan volt, mint egy ormótlan szikla.

Orrnyílásán át kifityent bensőjének titka.

Keblei darabonként nyomtak vagy egy tonnát;

Csodálták és félték ez iszonyú Madonnát.

Békahősünknek azonban nem ment el a kedve.

Menjünk testrészenként végig, ahogy ő is tette:

- Hínárhaja hogy tekereg! És szép széles a szája!

Csak a bőre furcsa rózsaszín…vagy az a ruhája?

Fogai mint viharvert, mohlepte sírkövek.

- Biztosan bio, lápi étrendet követ!

Szája üregéből rothadásszag áradt.

- Édes otthon-illat! Szippantok még párat!

Apró disznószemét vastag nyálka fedte,

pörsenéssel, hámlással volt tele a teste.

- Szegény, hogy kiszáradt! De majd nedves lesz este…

Itt pedig kimarad a történet harmada,

utalván arra, hogy ez egy ballada: (…)

A békának sokba került a különcség –

életét vette el a méretkülönbség:

Menyasszonya agyonnyomta a nászéjszakán,

és tetemét felfalta. Azt hitte, marcipán!...

Mi hát a tanulság, mit a mese tanít?

Ámor nyila gyakran sebez, de végzetes, ha vakít.

S még egy bölcs tanács: ha az ösztön vadít,

bármennyire sürget is a szaporodás vágya,

válogassuk jól meg, hogy kivel bújunk ágyba!

2010. január-február

1. He had only one major publication.

2. It was in Hebrew.

3. It had no references.

4. It wasn't published in a refereed journal.

5. Some even doubt he wrote it by himself.

6. It may be true that he created the world, but what has he done since
then?

7. His cooperative efforts have been quite limited.

8. The scientific community has had a hard time replicating his results.

9. He never applied to the ethics board for permission to use human
subjects.

10. When one experiment went awry he tried to cover it by drowning his
subjects.

11. When subjects didn't behave as predicted, he deleted them from the
sample.

12. He rarely came to class, just told students to read the book.

13. Some say he had his son teach the class.

14. He expelled his first two students for learning.

15. Although there were only 10 requirements, most of his students failed
his tests.

16. His office hours were infrequent and usually held on a mountain top.

17. No record of working well with colleagues.

Forrás: nethagyomány

VEGYÉL RÉSZT A DEMOKRÁCIÁBAN!

Ajánlószelvény-regisztráció, webkettes előkampány, magyar politikai folyóvíz:

http://lehetmas.hu/176

Érdemes rájuk szánni időt, olvassátok a programjukat, a szándékaikat, aztán tegyetek belátásotok szerint.

Alapító nyilatkozat - ELVEK

Céljaik - FELADATOK és TERVEK

EP-program a múltkori EP-választásokra

Jönnek, jönnek az agybogarak, megeszik mind a nagyagyakat.

Megeszik mind a kisagyakat is, erről szól majd ez a mese is.

Ha szanaszét látsz néhány nagyagyat, tudod, ott járhattak az agybogarak.

De ha még látsz ott kisagyakat is, vigyázz, még vannak ott bogarak is!

Ugyanis a kisagy finom falat, azt nem hagyják ott az agybogarak.

És ha még feltűnnek az agarak is, tudod, hogy abszurd ez az eset is.

Janika, Petike épp játszanak. Azt játsszák, jönnek az agybogarak.

Homokból mintáznak egy nagyagyat, azt ehetik meg az agybogarak.

A Tiszán lefelé csorog a kajak. A vízitúrásokon szalmakalap.

Beborul a vízbe, jaj, a kajak! ÚSZVA JÖNNEK az agybogarak!!!

Végül a tanulság: nagy bajba' vagy, ha élve elérnek az agybogarak.

Menekülj tehát, ahogy csak tudsz, szedd úgy a lábad, akár a strucc!

A Magyar Tolkien Társaság Manifesztuma

„Ha nevetségesen hangzik is, egyszer csak (hosszú csüggedt időszak után) eszembe ötlött, hogy megírok egy többé-kevésbé egybefüggő, a tágastól és a kozmogonikustól a romantikus tündérmesékig ívelő hatalmas legendát - úgy, hogy a nagyobbik alapja a földközeli kisebb lesz, ez pedig az égtől nyeri ragyogását -, amelyet aztán így dedikálhatok: Hazámnak, Angliának. Tónusa és színvilága olyan lenne, ahogy én szeretem, kissé hűvös és tiszta, s a mi „levegőnk" áradna belőle (...), és ha (reményeim szerint) megvalósulna benne az a tünékeny könnyed szépség, amit sokan keltának neveznek (noha a hiteles kelta anyagokban ennek nyoma sincs), „fennkölt" lenne, ment minden durva alacsonyságtól, méltó egy régóta költészettől átitatott ország érettebb szelleméhez. A nagyobb történeteket részletesen kidolgoznám, sok mást csak vázlatosan illesztenék bele a sémába. A ciklusok egy fenséges egésszé állnának össze, de hagynának bőven helyet más kezeknek és elméknek is, hogy festékkel, zenével és drámával töltsék ki a hiányzó helyeket. Abszurdum."

(J.R.R. Tolkien 131. leveléből¹)

Az a hűvös, tiszta színvilág, az ősi Európa levegője, amely megihlette a Professzort, és kétkedése ellenére segítette mitológiájának kibontakozását, gyorsan szétáradt a szépségre áhítozó huszadik századi világban, sokakat elbűvölve. Ma már számos csoport, társaság és szervezet tűzi ki maga elé a célt, hogy Tolkien életművét mind jobban megismerje, másokkal megismertesse, s hogy az általa szándékkal vagy akaratlanul üresen hagyott részeket kitöltse elmélkedéssel, ecsettel, dallal, tánccal és játékkal.

Mi, a Magyar Tolkien Társaság tagjai: mítoszkedvelők, nyelvteremtők és nyelvészek, vadgondolkodók és ébren álmodók, bolondok, mesemondók, kézművesek, csavargók, harcosok, komédiások és csepűrágók, bárdok, táncosok, tüzes lelkű szónokok és csendben révedők, kóbor lelkek és más mindenféle lények elhatározzuk, kijelentjük és vállaljuk: mindent megteszünk azért, hogy a Tolkien professzor által fontosnak tartott, a műveiben kiemelt értékek és kincsek - a természet szépsége, a művészetek és a régi korok emlékének tisztelete, az alkotó, teremtő szellemiség, az emberek bajtársiassága és környezetük iránt érzett felelőssége - ne tűnjenek el a világból.

Budapest, 2006. november 25.

„Nem látja az a csillagot,

ki először nem veszi észre,

hogy ezüstből van mindahány,

s váratlanul lángba borul tán

mint virág- egy ősi dal hallatán,

melynek visszhangja rég

fülünkbe csendül még."

(J.R.R. Tolkien: Mythopoeia²)

2 Fordította: Német Anikó

"3

Amikor gyerekként az Ószövetség Gustav Doré metszeteivel díszített ifjúsági változatát lapozgattam, megpillantottam benne a Jóistent, amint egy felhőn ül. Öreg férfi volt, láttam a szemét, orrát, hosszú szakállát, és arra gondoltam, hogy ha szája van, akkor ennie is kell. És ha eszik, akkor nyilván belei is vannak. E gondolattól azonban nyomban megrémültem, mert - bár családom nem volt vallásos - éreztem, hogy Isten beleiről képzelődni szentségtörés.

A legcsekélyebb teológiai felkészültség nélkül tehát már gyerekként ösztönösen éreztem a szar és az Isten összeegyeztethetetlenségét, s innen a kétségem a keresztény antropológia alaptézise iránt, mely szerint Isten saját képére teremtette az embert. Nos, vagy egyik, vagy másik: vagy Isten képére teremtetett az ember, s akkor Istennek vannak belei, vagy Istennek nincsenek belei, s akkor az ember nem hasonlít hozzá.

A régi gnosztikusok ezt ugyanolyan jól tudták, mint jómagam ötéves koromban. A második században Valentin, a Gnosis nagy mestere, hogy megoldja ezt a megátalkodott kérdést, azt állította, hogy Jézus >>evett, ivott, de nem székelt<<.

A szar súlyosabb teológiai kérdés, mint a rossz. Isten szabadságot adott az embernek, végeredményben elfogadhatjuk hát, hogy nem felelős az ember gonosztetteiért. A felelősséget a szarért viszont teljes egészében az viseli, aki az embert teremtette.

4

(...) Scotus Eriugena elmélkedésében megtalálhatjuk a kulcsot a szar egyféle teológiai igazolásához. Amíg az ember a Paradicsomban élhetett, vagy nem székelt (mint Valentin elképzelésében Jézus), vagy - s ez valószínűbbnek tetszik - nem tartotta a szart undorítónak. Amint Isten kiűzte az embert a Paradicsomból, megismertette vele az undort. Az ember mindazt rejtegetni kezdte, amiért szégyenkezett, és amikor fellebbentette a leplet, ragyogó fény vakította el. Így nyomban az undor után megismerte a gerjedelmet is. Szar nélkül (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt) a szexuális szerelem nem volna olyan, amilyennek ismerjük: nem kísérné szívdobogás és érzékeink elvakulása. (...)

5

Vannak, akik azt állítják, hogy a világot Isten teremtette, mások úgy gondolják, hogy magától keletkezett. A kétféle elmélet képviselői között dúló vita olyasmire vonatkozik, ami meghaladja értelmünket és tapasztalatunkat. Sokkal reálisabb különbség választja el azokat, akik fenntartással fogadják az embernek (bármiképp és bárki által) megadatott létet azoktól, akik ezzel a léttel fenntartás nélkül egyetértenek.

Az összes európai vallási és politikai hit mögött ott áll a Genezis első fejezete, melyből az derül ki, hogy a világ jól lett megteremtve, hogy a lét jó, következésképp az is jó, ha szaporodunk. Nevezzük ezt az alaphitet a lét határozott igenlésének.

Ha a szar szót a könyvekben még a közelmúltban is kipontozták, ezt nem erkölcsi szempontok miatt tették. Ugyan ki állítaná, hogy a szar erkölcstelen! A szar helytelenítése metafizikai jelenség. A székelés pillanatai naponta bizonyítják a Teremtés elfogadhatatlanságát. Vagy-vagy: vagy elfogadható a szar (s akkor a vécében ne zárkózzunk be), vagy elfogadhatatlan módon teremtettek meg bennünket.

Ebből következik, hogy a lét határozott igenlésének esztétikai eszményképe az olyan világ, mely tagadja a szart, és mindenki úgy tesz benne, mintha a szar nem létezne. Ezt az esztétikai eszményképet giccsnek nevezzük.

Ez a német kifejezés a szentimentális tizenkilencedik század közepén keletkezett, s később minden nyelvben meghonosodott. Gyakori használata folytán azonban elmosódott a szó eredeti, metafizikai értelme, azaz: a giccs a szar abszolút tagadása; a szó szoros és átvitt értelmében: a giccs kizárja látószögéből mindazt, ami az emberi létben esszenciálisan elfogadhatatlan."

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Hatodik rész, A Nagy Menetelés (részletek) 

"Ötéves vers"

Nem hordhat senki a hátán egy világot

a világ bennünk él

Nem teremt bárki a lámpába lángot

a lelkekben van a láng

Az álom a kegyetlen, nem a valóság

Földi jó mind hiábavalóság

Csak a kenyér és a víz, az az igazi.

Ezer ember arca mind összefolyik

Diktátor trónjára felkapaszkodik

Onnan irányít élőket, holtakat

Addig, míg emberség egy csöpp is megmarad. 

Egy népet utálni könnyebb, mint egy embert

mondhatni gyermekjáték

keserű ajándék

ha nem tömeget vetsz meg

hanem Valakit.

Egy népet sajnálni is könnyebb, de ez ma már

a fura felnőttek furfangja

ettől nőnek más szemében nagyra

közben szorul a hurok, remeg a száj

s a szem szárazra facsarodik.

Egyedül görnyedünk a keresztjeink alatt,

s ha időnként segítünk is másnak -

a csúf ördögök csakis erre várnak,

és sugdossák: - Ő kevesebbet cipel -

De aki ember, az tudja: vinni kell.

Ha én rózsa volnék...

De hát rózsa vagyok!

Piroslok-vöröslök,

jó illatú vagyok.

Hogyha jól megmarkolsz, 

fájni fog a kezed.

Jajj, hát kipróbáltad?

Elment a józan eszed!

 --..--..--..--

 Akkor lennék boldog, 

hogyha bálna lennék.

Egész életemben

tengerben fürödnék.

Pont olyan nagy lennék,

mint egy egész bálna,

a gyomrom is nagy lenne,

mindent bezabálna.

Nagy eséllyel túl vagyok életem első harmadán. 1985-ben születtem Magyarországon, akkor a férfiak születéskor várható élettartama 65 év volt. 2006-ban ez az adat 69 év. Most talán 70. (És ez ugye a most megszületőkre vonatkozik, bár a már élők is számíthatnak kicsit többre.)

24 éves vagyok.

 Biztató, hogy:

- még élek

-

-

...

Változtatnom kellene azon, hogy:

- többet nyomok, mint kéne

-

-

...

Természetesen ezek adnak okot a megelégedésre és az aggodalomra is, de végül is az előző harmadot is úgy kezdtem, hogy 

- magatehetetlen voltam, egyedül életképtelen

- nem tudtam szilárd ételt enni, beszélni, írni-olvasni, szeretni

- felfoghatatlan mennyiségű tanulnivaló várt rám.

Ennek a középső harmadnak is meglesznek a maga szépségei és nehézségei. Ez biztos. Meg a feladatai. 

Élni jó! Köszönöm mindenkinek, aki segített és segít és segíteni fog. Egyedül nem ment volna.

"(...)

Defromont szemében az amerikai elnökasszony képviselte a túlzás és a végletesség átkos szellemét. Magántársaságban mindig szóba hozta Bedford pályafutásának azt a mozzanatát, amikor a washingtoni 14-ik utcában handabandázott a transzparensével, amely fennen hirdette, hogy a leszboszi szerelem híve. Nem mintha Defromont, a kiváló hellenista, bármiféle indulatot táplált volna a homoszexuálisokkkal szemben: ellenkezőleg, ő törölte el azt az 1945-ös rendeletet, amely Franciaországban lehetővé tette a homoszexuálisok üldözését. De végtelenül ízléstelennek tartotta, hogy valaki a nyílt utcán fitogtassa perverz hajlamait. _"Képzeld el, Constance - mondta a feleségének -, amint Napóleon felvonul Ajaccio utcáin egy ilyen táblával: >>Leginkább szopatni szeretek!<<  Még a korzikaiak sem vették volna komolyan!

(...)"

Robert Merle: Védett férfiak    

TEGYETEK JÓT, MERT TUDTOK!

Minden más hiábavalóság.

Régóta tanakodom róla, hogyan lehetne értelmesen, élvezetesen beszélni magyar politikáról baráti társaságban. Hogy miért van az, hogy származástól, életviteltől, végzettségtől függetlenül lelhetünk indulatos, embertelen, megkeseredett szólamokra, nagyjából kétféle végkicsengéssel: "mások, ők a hibásak ezért" illetve "mi nem tehetünk semmit". Mélységesen kártékony mindkét hozzáállás. A harmadik megoldás a jótékony hallgatás, legnagyobb és legjobb összetételű baráti társaságomban ez a bevett szokás, informálisan tilos politizálni. Nincs is konfliktus ezen a téren.

Azt gondoltam eleinte, hogy az emberek többsége egyszerűen kevés a dologhoz, értelmileg. Ez nagyon kézenfekvő és kielégítő álláspont tud lenni, hangoztatják is sokan, sokfelé. De ha közelebbről megnézzük, magyarázatnak csapnivaló, nulla. Ez álválasz. Ugyanúgy fenntartja, hogy igen, de: Miért ilyenek? Annyira bonyolult, szövevényes lenne a politika, hogy csak sokéves közgazdasági, politológiai tanulmányok árán nyerhető esély az értelmes eszmecsere szikrájára is? 

Aztán azt gondoltam, érzelmileg nehéz a dolog. "Verve van a magyar már századok óta", ez nálunk hagyomány, hogy rettentő béklyók kötnek minket az ország történetében, és minden családnak ott a saját kisebb története, siralma, vesztesége, és hát gyarló és esendő az ember, nem tudjuk kezelni, ezért nagyon finoman, csak óvatos tisztelettel lehet politikai kérdésekről beszélni, akkora érzelmeket mozgat meg. Vagy esetleg nincs is közvetlen családi háttér, csak kontrollálatlan érzelmi-önértékelési problémák kivetülése a politikai témájú hadoválás, szónoklat vagy épp gyűlölködés. "Hányszor támadt tenfiad, szép hazám, kebledre, s lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre"

Felmerült bennem, hogy hát azért nem megy a politikai párbeszéd, mert információhiányban szenved a nép, a közbeszerzés, adóbevallás, a költségvetés, a privatizáció, a döntési folyamatok nem átláthatók, netán titkosítottak, az újságírók sem tudnak meg mindent. Csak homályos elképzeléseink vannak, nem lehet így beszélni erről.   

Ehhez kapcsolódhat, hogy nincsenek közös fogalmaink a diskurzushoz, illetve amik vannak, azok zavarosak, összemosottak, kinek-kinek mást jelent a bal, a jobb, a nemzet vagy a szolidaritás. Na de itt sem elég ez, ez nem magyarázat, hiszen ismét: Miért alakult így?

Valami nem stimmel, éreztem. Olvastam, láttam, hallottam, elmentem, gondolkodtam, volt szórólap, felvonulás, előadás, nagygyűlés, parlamenti tévéközvetítés, barátok véleménye, családi viták. VALAMI NEM STIMMEL. Miért nem lehet célszerűen, megoldást keresve, érvekkel politikai kérdésekről vitatkozni? (És ugyanígy: az Ország Házában miért nem így zajlik a MUNKA?)

Nincs rá igény? Az ember, amióta tudatra ébredt, formálni igyekszik a környezetét. Azt, amit magáénak érez. Ha csak a szobáját érzi a környezetének, az csak akkor elfogadható, ha ki sem jön onnan. De hát járunk dolgozni, nyaralni, kórházba, vendégségbe. Politika: régi történelmi tanulmányaimat felidézve, a görög városállam, a polisz ügyeivel való foglalkozást jelenti, ahol él az állampolgár. Ezek szerint, ha nincs igényünk a politikára, akkor ez azt jelenti: nem érezzük magunkénak az országot, ahol élünk. VALAMI NEM STIMMEL.

Apám azt mondta, olvassam el. Én továbbadom: olvassátok el! Hosszú, nagyon hosszú, ezért próbára tesz Benneteket. Akartok-e a környezetetek, országotok ügyeivel foglalkozni? Ha akartok, el fogjátok olvasni. Egy elmélet a miértre, alátámasztva, körüljárva. Nem tuti, nem végső megoldás, nincs garancia. Ellenben sokszempontú, komplex megközelítést ad, és elgondolkodtat. De próbára lehet majd tenni. 2010-ben mindenképp. 

http://www.kibulizottorszag.net/index.html

Adjátok le rájuk a kopogtatócéduláitokat!

www.lehetmas.hu

Itt az idő, most vagy jövőre!

www.lehetmas.hu

Lehet más a politika!

Isteni monológ 

Ember, magad alatt vágod a fát!

Mondd, büszke néped messzebbre miért nem lát?

Ember, magad alatt halmozod a szennyet!

Mondd, hogyan tűri mindezt el a lelked?

Ember, magad vagy a földi értelem!

Mondd, nem látod, hogy életed förtelem?

Ember, magad vagy a földi hatalom!

Mondd, alattvalóid irtva örök az uralom?

Ember, magad vagy minden, mi rút!

Mondd, nem tanított semmire a múlt?

Ember, magad vagy borzasztó végzeted!

Fáj, hogy így látom veszni művemet...

Ember, mondd, hogy bírsz tükörbe nézni?

Mondd, Ember, ugye nem szeretsz félni?

Halld, Ember, nemsoká üt utolsó órád!

És tudd, Ember, teszek róla, hogy rettegve várd!

--------------------------------------------------------------

(Dalszövegféle a hiábavaló trágárságról) 

Gyalázat, ha az élvezet: gyalázat.

Mindegy: magas szinten űzve,

cinkos pillantásba csomagolva,

bújtatva, rontón, hátulról küldve

vagy pacekba, vállalva, kárörvendően,

torz, élveteg vigyorral az arcon,

összefröcsögve a többiekkel.

Mit nem bírunk el?

Mit nem vállalunk?

Félünk mindentől, és ezért támadunk?

Átlátszó, üresség szülte kínöröm,

kiokádott vér, genny, haj és köröm-

Amit nem bír el az ember gyomra,

más pofájába mért zúdítja?

Ámde érthető a vészreakció,

jobb a hányás, mint egy bélperforáció.

refr.: 

Szepszis a hasban, szepszis a vérben,

folyékony szar van minden érben,

az agyban, a szívben, a szem sötétjében,

szepszis a lélek szárazjegében.

A szó az kincs, becsüld a nyelvedet,

mit gondolsz, a közhelyek mitől közhelyek?

Ha beborítja a lepedék a szád,

nem érzel ízeket, minek főzzek rád?

Ha szűkre szabod a szavaidat,

többet mondasz és neked is több marad.

Diétázz, mielőtt leszárad a nyelved:

a véred megtisztul, akár a lelked!

refr.     

2005. okt. 31.

-----------------------------------------------------------

Rajzos vers (dalszöveg a konzervatív biológusokhoz)

Három keresztes ül a vonaton,

három nyilas áll a peronon,

potyog a könnye mind a hatnak,

a kis karikák még csak hallgatnak.

Új kor jön el, és ők már érzik

az új szeleket; de félreértik.

A régi jelképek kiüresedtek,

a körökből lesznek a nyilas keresztek:

minden értelem összegabalyodik

minden gyönge meghunyászkodik

minden kapcsolat elvékonyodik

minden isteni elvilágiasodik

minden szülésznő munka nélkül marad

a lelkek száma meg csak apad, apad, apad...

2005. okt. 31.